Nouriel Roubini nevét a pénzügyi világban sokan ismerik. A Törökországban született, majd gyermekként az USA-ba emigrált közgazdász, a New York Egyetem és a Yale Egyetem professzora, aki 2006-ban elsőként jósolta meg a 2008-as gazdasági világválságot, pontosabban egy nagy recessziós időszak kezdetét, melyet 2 éven belüli időtávra prognosztizált.
Bár ekkor még nem igazán volt ismert a neve de inkább kritikákat kapott, mint sem odafigyeltek volna az előrejelzésére. 2008-ban aztán a pénzpiacok összeomlása után, szinte minden vezető médiában naponta lehetet látni a professzort. Azóta pénzügyi és gazdasági körökben nagy figyelmet kapnak az előrejelzései.
Legújabb közreadott cikkében a 2020-as évre várható gazdasági kockázatkat elemezte, melyek globális méretű recessziós hullámot indíthatnak. Brunelo Rosa kollegájával együtt, jelenleg 9 globális kockázati tényezőt azonosítottak, melyek a következő évben globális recessziót okozhatnak.
Az USA és Kína közti kereskedelmi és technológiai háború, lassan az egész világra kiterjed. A globális migrációs hullámok és a külföldi befektetésekre és technológiai transzferekre vonatkozó korlátozások, melyek mélyreható hatást gyakorolhatnak a globális ellátási láncokra, egyre növelik a stagfláció veszélyét. (stagflációnak nevezik a gazdasági növekedés lassulását, emelkedő infláció mellett).
Az USA-ban 2017 óta tartó adóreformok tovább erősítik a növekedési lassulást, az amerikai részvénypiacok pedig már érezhető módon jelzik ezeket a folyamatokat, bróker nyelven szólva „habzanak”.
A feltörekvő piacokon újabb és újabb adóság formák jelennek meg, ahol a hitelek jellemzően devizában dominálnak. A jegybankok eszközvásárlási programjai lassan kimerülnek, így a bizonytalan pénzügyi piacok egyre érzékenyebbé válnak.
Az USA Irán elleni újabb fellépése, sőt fenyegetőzése egyértelműen a 2020-as választási kampány része Donald Trump részéről, de ez nagyon könnyen indukálhat egy újabb olajválságot is.
Kína és más feltörekvő piacok növekedésének sérülékenysége és az európai gazdasági, pénzügyi és politikai kockázatok szintén aggodalomra adnak okot. A 2008 as pénzügyi válság után alkalmazott monetáris és adózási beavatkozásokat, valamint a magánszektor visszaszorítását viszont nem lehet ezen hatásokra alkalmazni.
Az USA tartalék politikája a Trump adminisztráció hatására, januárban megfordult és a jövőben a FED és ennek kapcsán más nagyobb központi bankok nagy valószínűséggel csökkentik majd az árfolyamokat, hogy a globális gazdasági sokkokat kezeljék.
A kereskedelmi háború és a potenciálisan magas olajárak a kínálati oldal kockázatát jelentik de egyben a kereslet és így a fogyasztás növekedését is fenyegetik, ugyanis az emelkedő árak és magasabb üzemanyag árak csökkentik a rendelkezésre álló jövedelmeket.
Ezen oknál fogva a vállalatok nagy valószínűséggel csökkentik majd a tőkekiadásokat és beruházásokat, hisz a csökkenő keresletet a termelés és beruházás visszafogásával szokták általában lereagálni.
Ezek a folyamatok könnyen okozhatnak nagyobb gazdasági sokkot, mely súlyos globális gazdasági recesszióhoz vezethet.
A FED referencia kamatlába 2007 szeptemberben 5,25 % volt, és a 2007 és 2009 közti időszakban, más nagy központi bankokkal együtt agresszíven reagált minden gazdasági sokkra de a válságot és a recessziót mégsem tudta megakadályozni. Ma a FED 2,25% os referencia kamatlábbal rendelkezik, Európában és Japánban pedig a központi bankok már negatív kamatlábú területen vannak, tehát az ezen irányú mozgástér is jelentősen csökkent.
Fiskális oldalon a fejlett gazdaságoknak ma még nagyobb a hiánya és nagyobb az álamadósága mint a 2008-as válság előtt, így a gazdaság élénkítő kiadásokra egyre kevesebb lehetőség nyílik a hiány és az adóság tovább növelése nélkül. Így a jelenlegi helyzet még aggasztóbbnak tűnik, mint a 2008-as pénzügyi válság előtt volt.
Jelenleg még nem látható, hogy a következő globális válságnak mik lesznek a közvetlen kiváltó okai és hosszútávú következményei, de a tudományos világ egyre egységesebb abban, hogy az igazán nagy globális problémákra, mint a klímaváltozás, a globális migráció és a Föld népességének folyamatos növekedése, csak globális politikával és együttműködéssel lehet megoldást találni. Ennek ellenére a nagyhatalmak és a nemzetálamok politikájában is egyre erősebb a globális gondolkodás elutasítása.
Trackback/Pingback