A modern vállalatvezetési stratégiai módszereknél, kiemelt szerephez jutnak a stratégiai cselekvő személyek és olyan tulajdonságok, mint a vállalkozói ambíció, kísérletező kedv, az innováció, a szervezeti tanulás és fejlődés valamint a problémamegoldási képesség, vagy a kapcsolat és hálózat építés. Ezen képességek támogatják a gyors döntéseket a szervezeti rugalmasságot és fejlődést valamint az szervezeti egységet és a folyamatok összhangját, a koordinációs folyamatokat, a hatékony végrehajtást, az erőforrások gyors és pontos mozgósításának lehetőségeit és képességeit.

Stratégia definíciója: Stratégiának nevezhetünk, minden olyan tudatos, előre eltervezett és megfogalmazott cselekvési folyamatot, mely valamilyen cél elérésére szolgál.

A szervezeti stratégia olyan tevékenységekből és vállalkozói hozzáállásból áll, mely ahhoz vezet, hogy az alkalmazottak elérjék a szervezet által kitűzött teljesítményt. (Thompson & Strickland 2007)

Az erőforrás alapú elméletek

Az erőforrás alapú megközelítés, az erőforrásokat három csoportba sorolja (Grant 2016), megfogható erőforrások (fizikai, pénzügyi), nem megfogható erőforrások (technológia, márka, hírnév, szervezeti kultúra), humán erőforrások (egyéni/alkalmazotti tudás, készségek, motiváció). Az erőforrások viszont legtöbbször nem termelékenyek és nem alakítják a szervezeti teljesítményt önmagukban. Egy adott feladat végrehajtása érdekében a vállalat általában több erőforrást működtet együtt, azokat szervezeti folyamataiba ágyazva transzformálja és/vagy kombinálja. A vállalat egy szervezeti képessége azt jelenti, hogy az erőforrásokat egy kívánt végeredmény elérése érdekében hasznosítani tudja.
Az erőforrások a szervezeti képességek és az alapvető kompetenciák segítségével képesek csak működni.

Szűk keresztmetszetek elmélete – OPT és TOC

Ahogyan stratégiai menedzsment szakirodalmának fókuszába, a versenyelőny elérésére alkalmas vállalaton belüli tényezők kerültek, úgy a belső korlátok, a versenyhátrány és a szűk keresztmetszetek feloldására fókuszáló teóriák is megjelentek.

Az OPT (Optimized Production Timetable/Technology) optimalizált termelési ütemterv (Goldartt 1980), kezdetben egy integrált termeléskészletezési rendszer volt, mely mindig az aktuális szűk keresztmetszetekre fókuszált.
Az OPT definíció szerint: A szűk keresztmetszet olyan erőforrás, amelynek kapacitása egyenlő a piaci igénnyel vagy alacsonyabb annál, tehát meghatározza a teljes termelő vagy szolgáltató rendszer kapacitását, kibocsátó képességét.
Mivel minden rendszerben vannak a kibocsátást meghatározó szűk keresztmetszetek, melyek feloldásával az output látványosan emelkedik, ezért ha a korlátok feloldása sikeres, akkor új szűk keresztmetszet keletkezik, ami a folyamatfejlesztés következő fókusza lesz.
Az OPT megteremtette az alapot egy másik megközelítés számára, melyet TOC (Theory of Constraints) vagyis a korlátok elmélete néven ismer a szakirodalom.
A módszer lényege, hogy 5 lépésben határozza meg a szűk keresztmetszetek felismerését és feloldását.
1. a szűk keresztmetszet azonosítása
2. a megszűntetéshez szükséges beavatkozás, módjainak számbavétele, megtervezése és az alternatíva kiválasztása.
3. feltételek, erőforrások biztosítása
4. szűk keresztmetszet megszűntetésére történő beavatkozás végrehajtása
5. ha a szűk keresztmetszet nem szűnt meg, vissza ez 1. lépéshez.
Ha a művelet következtében új szűk keresztmetszet alakult ki, akkor vissza kel lépni az első lépéshez.

A TOC gyakorlatának fókuszában a kritikus erőforrások felhasználásának hatékonysága, az erőforrás-pazarlás, a szűk keresztmetszetek feloldása és a kibocsátásmaximalizálás állnak. A TOC más gyakorlati alkalmazások (pl. a veszteségforrások megszüntetését középpontba helyező lean vállalatszervezési és -irányítási rendszerek, az átfutási és átállási idő fókuszú rugalmas termelési rendszerek, a kibocsátásingadozás és a selejtarány csökkentésére koncentráló hat szigma módszer (pl. Stamatis, 2004) fejlődését is megalapozta vagy katalizálta.

Viselkedési stratégia és az átmeneti előnyök stratégiája

A viselkedési stratégia az eddig felsorolt és ismertetett elméleteken fejlődött ki a stratégiai management jelenleg vezető irányává.
A behavioral strategy fókuszában a cselekvő (egyén) természetének, kognitív képességeinek és magatartásának objektív és szubjektív elemei álnak. A tervezés, végrehajtás és értékelés folyamatai alatt megjelenő személyes és üzleti érdekek szerepének vizsgálata jelenti a módszer lényegét.

Rita Gunther McGrath, a modern stratégiai menedzsment egyik legelismertebb képviselője, fektette le az átmeneti előnyök elméletének alapjait.
McGrath azt állítja, hogy „ … a vállalatvezetők tartós versenyelőnyök elérésére törekednek, miközben ez napjaink turbulens gazdasági környezetében majdnem lehetetlen. Ehelyett a vállalatoknak újabb és újabb stratégiai kezdeményezésekkel kiépített átmeneti előnyök portfóliójára van szüksége, amelynek elemei legalább olyan gyorsan létrehozhatók, mint amilyen gyorsan elhagyhatók.”

Ezzel az elmélettel, a klasszikus külső (versenypiaci pozíció) és belső tényezőkön (erőforrás és képességbirtoklás) alapuló megközelítés helyett a stratégiai szintű rugalmasságon és cselekvésen van a hangsúly.
A versenyelőnyt az jelenti, ahogyan a vállalat képes mások előtt a lehetőségeket kihasználni és a külső forrásból származó hatásokra, változásokra adaptívan reagálni.
Ezzel a szemlélettel már, nem az erőforrások és képességek tulajdonlása hanem azok hasznosítása válik fontossá.
Kiemelt szerephez jutnak a stratégiai cselekvő személyek és olyan tulajdonságok, mint a vállalkozói ambíció, kísérletező kedv, az innováció, a szervezeti tanulás és fejlődés valamint a problémamegoldási képesség, vagy a kapcsolat és hálózat építés.
Ezen képességek támogatják a gyors döntéseket a szervezeti rugalmasságot és fejlődést valamint az szervezeti egységet és a folyamatok összhangját, a koordinációs folyamatokat, a hatékony végrehajtást, az erőforrások gyors és pontos mozgósításának lehetőségeit és képességeit.

Összefoglalva a leírtakat, a vállalat pénzügyi teljesítményét elsősorban a belső tényezők, a működési rutinokba ágyazott erőforrások és a képességek mintázata alapján a vállalat döntéshozói formálják. A külső tényezők, a véletlen és a külső döntéshozók szerepe sem elvitatható, mégis kiemelendő, hogy a külső forrásból származó hatásokhoz, valamint az azok nyomán létrejövő lehetőségekhez és veszélyekhez történő alkalmazkodás is az adott vállalat döntéshozóin múlik.

Modern marketing stratégia kis és középvállalkozásoknak